Hegyi Barbara és Presser Gábor után Zorán az a különleges ember, akivel a színésznő élete és pályája összefonódott, mégis sokan teszik fel a kérdést a mai napig: miért nem született közös gyermekük a híres párnak? A színpad és a magánélet olykor kegyetlen dinamikája sok mindent felülír, és bár a nyilvánosság előtt mindig is a harmónia és a mély tisztelet jellemezte kapcsolatukat, a közös családalapítás kérdése egy olyan téma maradt, amelyről a művészházaspár igyekezett mindig óvatosan és visszafogottan nyilatkozni.
Hegyi Barbara, aki számára a színészet nem csupán munka, hanem létszükséglet is, számtalan alkalommal bizonyította drámai és komikus szerepekben egyaránt, hogy milyen mélységekkel rendelkezik. Zorán, a magyar zeneipar élő legendája, akinek dalai generációk életét kísérték végig, szintén egy olyan világot képvisel, amely sok áldozattal jár. A közös életük során a fókusz gyakran az alkotómunkára, a koncertekre és a színházi bemutatókra terelődött. A házasságuk alatt felmerülő kérdések, miszerint miért maradt el a közös gyermekvállalás, sokszor a sajtó kereszttüzébe kerültek, de a pár – a tőlük megszokott eleganciával – mindig a magánélet védelmére helyezte a hangsúlyt.
Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a sztárpárok életében is vannak olyan döntések, amelyek nem a nyilvánosság előtt, hanem a négy fal között születnek meg. Lehetőségek, elszalasztott alkalmak vagy éppen tudatos életmódbeli választások eredménye az, hogy végül hogyan alakul egy pár sorsa. Hegyi Barbara és Zorán kapcsolata is egy ilyen érett, felnőtt döntéseken alapuló kötelék volt, ahol a tisztelet és a egymás karrierje iránti támogatás mindig prioritást élvezett. A gyermekvállalás hiánya természetesen sok találgatásra adott okot a rajongók körében, ám a színésznő és a zenész számára a legfontosabb mindig a közös jövő stabilitása és a kölcsönös megértés volt.
Manapság, amikor a sztárok életét szinte mikroszkóp alatt vizsgálják, üdítő és egyben tiszteletreméltó az a tartás, amellyel ők kezelték az intim témákat. Nem éreztek kényszert arra, hogy magyarázkodjanak vagy kiszolgáltassák magukat a bulvárlapok kíváncsiskodó kérdéseinek. A karrierjük, a művészi kiteljesedésük és az az alkotói közösség, amit együtt hoztak létre, önmagáért beszél. Bár közös gyermekük nem született, az a szellemi és érzelmi örökség, amit a közönségnek átadtak, és az a mélyen emberi kapcsolat, ami kettőjüket összekötötte, örök nyomot hagyott mind a szakmában, mind a rajongók szívében. A történetük egy példa arra, hogy egy házasság értékét nem kizárólag a gyermekek száma határozza meg, hanem az a láthatatlan kötelék, ami két ember között megmarad az idő múlása ellenére is.
