Vége a hajnali keléseknek, a kimerítő bulvárhírek áradatának és a feszült reggeli rádiózásnak. Lovász László, aki öt és fél éven keresztül volt a Retro Rádió reggeli műsorának egyik meghatározó arca Bochkor Gábor oldalán, ma már teljesen más ritmusban éli a mindennapjait. Bár döntése sokakat váratlanul ért, ő maga már jó ideje érezte, hogy eljött a változtatás ideje. A rádiós világot maga mögött hagyva új fejezetet nyitott az életében, és ma már a Dumaszínház kreatív igazgatójaként találta meg azt a szakmai és emberi közeget, amelyre hosszú ideje vágyott.
Amikor január 30-án végleg bezárult mögötte a rádió ajtaja, Lovász nemcsak egy munkahelytől, hanem egy életformától is búcsúzott. A több mint öt évig tartó, hajnali négyórás ébresztőkkel tarkított rutin fizikailag és lelkileg is felőrölte. Ma már azonban nem a kényszer vezérli a napjait: hét, nyolc óra körül, kipihenten és kisimultan ébred, saját belső órája szerint. Ez a szabadság, ez az újonnan visszanyert idő minőségi változást hozott a mindennapjaiba, így akár tíz óra munka után is elégedetten, feltöltődve tér haza.
A váltás hátterében azonban nemcsak a fáradtság állt. Lovász őszintén bevallotta, hogy az utolsó időszakban már nem érezte kellőképpen megbecsültnek a munkáját. A rádiós környezetet érintő negatív érzések és az elismerés hiánya egyre inkább azt súgták neki, hogy váltania kell. Nehéz döntés volt, hiszen lezárni valamit mindig komolyabb kihívás, mint az ismeretlenbe vágni, de érezte, hogy a maradás már nem az önazonosságát szolgálná. Azt, hogy mennyire jól döntött, mi sem bizonyítja jobban, mint a Dumaszínházban kapott fogadtatás. A társulat alapítása óta együtt dolgozik Litkai Gergellyel, akivel nemcsak szakmai partnerek, hanem régi barátok is. A színházi közegben, ahol kreatív igazgatóként tevékenykedik, a támogató, inspiráló légkör veszi körül, ahol mindenki egyéniség, mégis organikus, összetartó csapatot alkotnak.
Az egykori rádiós társakhoz fűződő viszonyáról Lovász László határozottan fogalmazott: a rádióból való távozása óta egyáltalán nem beszélt Bochkor Gáborral. Bár a szakmáról és a műsorvezetésről rengeteget tanult a közös évek alatt, a barátság nem köttetett meg közöttük. Ennek ellenére nem érez haragot vagy hiányt, egyszerűen tovább lépett. A nézők és hallgatók szeretete, amivel lépten-nyomon találkozik az utcán, természetesen nagyon jól esik neki, de a döntését véglegesnek érzi. Nem vágyik vissza a rádiózásba; most, kreatív igazgatóként végre önmaga lehet, és olyan projekteken dolgozhat, amelyek szívügyeinek tekinthetők. A stresszes, rohanó hétköznapokat felváltotta az alkotói szabadság és a valódi elégedettség.
