Vannak olyan szerelmi történetek, amelyek még a legmerészebb forgatókönyvírók fantáziáját is felülmúlják. Szinetár Miklós és Hámori Ildikó évtizedek óta tartó kapcsolata pontosan ilyen: egy olyan drámai pillanatból indult, amely akár tragédiával is végződhetett volna, mégis egy életre szóló szövetség alapjait rakta le.
A mindenki által ismert legendás páros története nem egy szelíd, vacsoraasztal melletti udvarlással kezdődött. Az egész még a hetvenes években, a Rózsa Sándor-sorozat forgatásán vette kezdetét. A stáb egy korábban árvíz sújtotta, kiürített faluban dolgozott, ahol a díszletek között valódi lángok csaptak fel a hitelesebb hatás kedvéért. Egy adott jelenetben a fiatal Hámori Ildikónak be kellett volna szaladnia az épületbe, ám a forgatási zaj elnyomta a jelzést. A színésznő nem hallotta a sípszót, és a lángoló házban rekedt. A stáb tagjai azonnal pánikba estek, látva, hogy valami végzetes hiba történt, ám Szinetár Miklós egy pillanatig sem habozott.
A rendező nem a kamera mögül szemlélte az eseményeket, hanem azonnal, minden gondolkodás nélkül berontott a tűzbe, hogy kimentse a csapdába esett színésznőt. Ez a hősies, ugyanakkor rendkívül veszélyes tett örökre megpecsételte a sorsukat. Bár a szituáció drámai volt, a két művész között ekkor már régen elindult valami láthatatlan kötelék. Szinetár Miklós később úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy nemcsak a bátorsága vezérelte, hanem az a csodálat is, amelyet Hámori Ildikó fegyelmezettsége és szakmai elhivatottsága iránt érzett.
Ám a tűzön túli vonzalom gyökerei még korábbra, a Színház- és Filmművészeti Főiskolára nyúlnak vissza. A rendező egy vizsgaelőadáson figyelt fel a fiatal lányra, aki egy apró szerepben volt látható. A feladata csupán annyi volt, hogy megállás nélkül nevessen – ám ezt olyan elementáris erővel, természetességgel és hitelességgel tette, hogy Szinetár Miklós azonnal tudta: ez a nő egészen különleges. Ez a látszólag jelentéktelen, mégis sorsfordító pillanat indította el azt a lavinát, amely több mint ötven éven át tartó hűségbe és mély szeretetbe torkollott.
A több mint fél évszázada tartó házasságuk titkát sokan keresték már, de a válasz talán sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A pár vallomása szerint nem a grandiózus gesztusok vagy a drámai pillanatok tartják össze őket, hanem a szürke hétköznapok rutinja, az egymás iránti figyelem és a kölcsönös tisztelet. Hámori Ildikó többször hangsúlyozta, hogy minden reggel örülnek egymásnak, ez a belső bizonyosság pedig átsegíti őket minden nehézségen.
Szinetár Miklós pedig mindig is határozottan elutasította a rivalizálás gondolatát. Kettejük kapcsolatában nincs helye egónak vagy a „győztes” fél keresésének egy-egy vita során. Nem versenyeznek egymással, hanem kiegészítik a másikat, és elfogadják a másik hibáit. Ebben a zaklatott, folyamatosan változó világban az ő közös életük egyfajta nyugodt sziget, ahol a szeretet minden konfliktusnál erősebbnek bizonyul. Az ötven év alatt kialakult összhang a bizonyíték arra, hogy az igazi kötelékek nem a felszínen, hanem a mélyben, a közösen megélt csendes percekben és az egymás iránti állandó, szünet nélküli kíváncsiságban gyökereznek.
