Bródy János, a magyar könnyűzene állócsillaga és korszakos zsenije, most olyan mélységekbe engedett betekintést, amelyeket eddig sűrű homály fedett. A művész legújabb, „Gáz van, babám!” című albumának megjelenése kapcsán döntött úgy, hogy leveszi a maszkot, és kendőzetlen őszinteséggel beszél mindarról, ami a színfalak mögött történik. Az interjú során felsejlett egy olyan ember portréja, akit nemcsak a közönség szeretete, hanem a családja szigorú, de óvó tekintete is formál.
Kiderült, hogy a hetvenen túl is aktív zenész legfőbb kritikusa nem egy szakmabeli tekintély, hanem imádott édesanyja. A 95 éves asszony, aki a mai napig hatalmas irodalomrajongó, minden rezdülését figyeli fia munkásságának. Bródy elárulta, hogy édesanyja szellemisége még a dalaiba is beférkőzött: a „Tábori fénykép” című szerzemény egyik kulcsmondata, az ikonikus „Én csak a szépre emlékszem” sor közvetlen utalás az asszony életszemléletére. Ez a különleges kötelék adja azt a stabilitást, amely a művész pályáját évtizedek óta kíséri.
A családi titkok itt nem érnek véget, hiszen Bródy a legfiatalabb gyermekéről, a mindössze 16 éves Máté Benedekről is mesélt. A kamasz fiú élete mérföldkőhöz érkezett: nemrégiben kapta meg első basszusgitárját, és ezzel párhuzamosan az önállóság útjára lépve megnyitották első saját bankszámláját is. Bár a büszke apa látja fia zene iránti vonzalmát, mégis úgy véli, Benedek sorsa nem a színpadon dől majd el, és valószínűleg más hivatást választ magának a jövőben.
Az interjú legsúlyosabb pillanatai azonban akkor következtek, amikor a halál kérdése került terítékre. Sokan tartanak az elkerülhetetlentől, de Bródy János megdöbbentő nyugalommal beszél az elmúlásról. Kijelentette, hogy egyáltalán nem fél a végtől. Ehelyett egyfajta gyermeki kíváncsiság hajtja: őszintén érdekli, mi vár ránk az út végén, mi van „odaát”. Ez a fajta metafizikai nyitottság és félelemmentesség adja meg azt a különleges, bölcs aurát, ami miatt Bródy ma is releváns és megkerülhetetlen alakja a magyar kultúrának. Az énekes nemcsak egy lemezt adott a rajongóknak, hanem egy darabot a lelkéből is, megmutatva, hogyan lehet méltósággal és kíváncsisággal tekinteni a múltba és a jövőbe egyaránt.
