Számos pletyka és találgatás övezte az elmúlt időszakban Dolhai Attila kinevezését a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói székébe. A népszerű musicalszínész és énekes, aki közel két évtizeden át volt a Budapesti Operettszínház meghatározó alakja, tavaly nyáron vállalta el a nem kis kihívást jelentő vezetői pozíciót. A váltás azonban korántsem zajlott zökkenőmentesen: a színházi világ berkein belül már akkor is suttogták, hogy a döntés komoly érdekellentéteket szült, a társulat egy része pedig nem őt, hanem belső jelöltet látott volna szívesen az intézmény élén.

Dolhai Attila, aki eddig mély hallgatásba burkolózott a botrányos körülmények kapcsán, nemrég a Bóta Café vendégeként döntött úgy, hogy egy év távlatából őszintén beszél a történtekről. A művész elárulta: a kinevezése körüli viharok, a szakmai irigység és a kétségekkel teli fogadtatás komoly lelki teherként nehezedett rá. Különösen nehéz volt számára megélni, hogy egyes kollégái, akikkel korábban szoros szakmai kapcsolatban állt, nyíltan megkérdőjelezték a pozíciója legitimitását. Kiemelte, hogy a kinevezése utáni időszakban még a közvetlen párbeszéd is megnehezedett, hiszen a méltatlankodó hangok elnyomták a közös szakmai munka lehetőségét.
A beszélgetés során külön kitért arra a személyes konfliktusra is, amely Hargitai Iván rendezővel alakult ki. A rendező nyilvánosan bírálta a döntést, és nyíltan kétségbe vonta a kinevezési folyamat tisztaságát. Dolhai őszintén mesélt arról a feszült hangnemű telefonbeszélgetésről, amely a kritika után közte és a rendező között zajlott. Bár a hangulat kezdetben feszült és számonkérő volt, a művész szerint az idő és a közös munka végül sokat segített a helyzet normalizálásában. A színész hangsúlyozta, hogy számára a Vörösmarty Színház vezetése nem hatalmi kérdés, hanem szakmai küldetés, és mindent megtesz azért, hogy az intézmény a nehéz kezdetek után sikeres jövő elé nézzen.

A Jászai Mari-díjas művész ma már úgy érzi, a nehezén túl van. Bár az Operettszínházzal való kapcsolata is átalakult – hiszen igazgatóként már csak korábbi szerepeiben, egyeztetett időpontokban lép fel –, a nézők szeretete továbbra is töretlen. A „botrány” lassan elült, az idő pedig igazolni látszik, hogy Dolhai Attila nem csupán színpadi tudásával, hanem elszántságával is képes vezetni egy vidéki teátrumot. A rajongók számára pedig megnyugtató, hogy a színész nem hagyott fel az énekléssel, és a színházigazgatói teendők mellett is visszatér a színpadra, ahol a leginkább otthon érzi magát.