Végtelen fájdalommal és mély gyásszal búcsúzott édesanyjától, a Jászai Mari-díjas színművésznőtől, Vajda Mártától a lánya, Brunner Márta. A művészvilágot és a közönséget egyaránt lesújtotta a hír a hétvégén: a legendás színésznő, akit sokan A Tenkes kapitánya című ikonikus sorozat Veronikájaként zártak a szívükbe, örökre lehunyta a szemét. A sors iróniája, hogy Vajda Márta éppen a jövő héten ünnepelte volna 83. születésnapját, ám a sors másképp rendelkezett.
Brunner Márta számára azonban megadatott az, ami sokaknak nem: az utolsó pillanatig édesanyja mellett lehetett, foghatta a kezét, és elkísérhette őt a földi létből a csendes elmúlásba. A színésznő megtörten, de hálával a szívében nyilatkozott arról a nehéz délelőttről, amikor megérkezett a hívás az otthonból, ahol édesanyja élete utolsó szakaszát töltötte. Amikor bement hozzá, érezte, hogy itt az idő, és végig mellette maradt, amíg édesanyja békében elment. Ez a közös, meghitt pillanat hatalmas áldás a számára a gyász közepette, hiszen tudja, hogy édesanyja nem volt egyedül, nem egy távoli hírt kapott a távozásáról, hanem szeretetben, kézen fogva hagyhatta el ezt a világot.
Vajda Márta élete az elmúlt években megpróbáltatásokkal volt teli. A 2019-es tüdőrák diagnózisa után hihetetlen akaraterővel épült fel, majd egy komolyabb gerincoperáción is átesett, ám a lelke és az élni akarása még azután is töretlen maradt. Az utolsó időszakban már egy otthonban élt, ahol a lánya rendszeresen látogatta.
Brunner Márta egy megrázó, őszinte emléket is megosztott: édesanyja már hetekkel korábban érezhette, hogy közeledik a vég. Amikor arról beszélgettek, hogyan ünnepeljék meg a július 7-i születésnapját, vagy a várva várt gyémántdiploma átadását, Vajda Márta csendesen és határozottan csak annyit felelt: ő ezt már nem fogja megélni. A lánya próbált kapaszkodni a közös jövőbe, emlékeztette őt arra, hogy hamarosan újra láthatja magát a képernyőn A Tenkes kapitánya ismétlésében, és milyen jó lesz majd együtt végignézni – ám édesanyja ekkor már csak csendben hallgatott, mintha már máshol járt volna a gondolata. Brunner Márta számára most a gyász fájdalma az úr, de vigasztalja a tudat, hogy édesanyja szenvedései véget értek, és békére lelt.
