Az ország egyik legünnepeltebb színművésze, Nagy Ervin váratlan és egyben véglegesnek tűnő lépésre szánta el magát, amely alapjaiban rengeti meg a magyar színházi életet. A közönség számára eddig megszokott, szenvedélyes játék és a deszkák iránti határtalan odaadás most egy új, sokkal komolyabb hivatásnak adja át a helyét. A döntés nem egyik napról a másikra született, ám a politikai szerepvállalás és az újonnan rá háruló állami feladatok súlya végül arra kényszerítette a művészt, hogy fájó szívvel ugyan, de lezárja élete egyik legmeghatározóbb korszakát.
Nagy Ervin, aki az elmúlt évtizedekben számtalan felejthetetlen alakítással lopta be magát a nézők szívébe, a továbbiakban nem kíván új szerepeket vállalni. A teátrumok világa, amely korábban otthont, menedéket és önkifejezési teret jelentett számára, most háttérbe szorul. A színész, aki a következő évadtól már nem lesz látható többek között Pintér Béla társulatának előadásaiban sem, a kultúráért felelős államtitkári kinevezése után egyértelművé tette: a közélet és a kormányzati munka teljes embert kíván.
Bár sokan bíztak benne, hogy a hivatali elfoglaltságok mellett képes lesz egyensúlyozni a művészet és a politika között, Nagy Ervin a maximalizmusát követve inkább a tiszta törés mellett döntött. Úgy véli, a kultúra nem eladó, nem elidegeníthető, és ezt az elvet hivatásának új fejezetében is képviselni szeretné. Ez a búcsú nem csupán a színpadról való távozást jelenti, hanem egyfajta hitvallást is arról, hogy számára mi az igazán fontos: a nemzet szolgálata egy olyan platformon, ahol a döntések hosszú távon is formálhatják a jövőt.
A színházi szakma és a hűséges rajongók egyaránt nehezen élik meg a változást. Nagy Ervin hiánya a premierekről és a próbákról űrt hagy maga után, amelyet nehéz lesz betölteni. Azonban az a szenvedély, amellyel egykor a karaktereket formálta, most az ország kulturális stratégiájának megalkotásában kamatozhat tovább. A színész lezárta a függönyt az eddigi életén, hogy egy egészen más, kiszámíthatatlanabb, ám számára talán még fontosabb küzdelemben bizonyíthasson az új politikai porondon. A nézőknek már csak az emlékek maradnak, míg a jövő megmutatja, képes-e a színpadról ismert karizmával a politika világában is maradandót alkotni.
