Borbás Marcsi neve sokak számára egyet jelent a televíziós gasztronómia hazai fénykorával, a természetközeli életmóddal és azzal a különleges, utánozhatatlan békével, amelyet a képernyőn keresztül is sugároz felénk. Bár a nagyközönség leginkább a konyhák világából és az országjáró forgatásokról ismeri, az igazi énje mégis akkor mutatkozik meg igazán, amikor lehull a stúdiók fénye, és beléphet saját kis birodalmába, a kertjébe. Ez a hely nem csupán egy darab föld, hanem az otthona lelke, ahol a Gasztroangyal valódi küldetése teljesedik ki: a lassítás és az elmélyülés.
Sokan gondolhatnák, hogy egy ilyen zsúfolt, pörgős és szakmailag is rendkívül intenzív karrier mellett az embernek alig marad ideje a csendre, ám Marcsi számára a kert nem munka, hanem maga a terápia. Amikor a fák között sétál, és a saját termesztésű fűszernövényeit gondozza, minden zaj elcsitul körülötte. Nem csupán a növényekről van szó; a kertje egyfajta szentély, ahol a gondolatok kitisztulnak, és ahol a természet törvényei írják a napirendet. Az elmúlt évek során ez a terület rengeteg változáson ment keresztül, ahogy ő maga is fejlődött és változott, de egy dolog mindig állandó maradt: a szenvedélyes ragaszkodás a földhöz.
A látvány, ami az ott tartózkodókat fogadja, szinte leírhatatlan. Az ízlésesen kialakított ágyások, a gondosan válogatott virágok és a különleges fűszerek illata egyfajta időutazásra hívja az embert. Marcsi számára a kertészkedés egyfajta alkotófolyamat, ahol minden ültetett tő egy-egy új fejezetet jelent. Nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy fárasztó forgatási nap után, amikor a fizikai kimerültség már a határán volt, mégis kiment a kertbe, hogy csupán egy kis időt töltsön a szabad levegőn. A föld illata, a növények csendes növekedése és a természet körforgása olyan erőt ad neki, amelyet semmilyen más forrásból nem tudna pótolni.
Sokan irigykedve tekintenek arra az összhangra, ami a Gasztroangyalt és környezetét jellemzi, ám ez a harmónia nem véletlen. Kemény munka, odafigyelés és a részletek iránti olthatatlan szeretet eredménye ez. Marcsi sosem titkolta, hogy a kertje számára a legnagyobb feltöltődés forrása. Itt nem kell megfelelnie senkinek, itt nem számítanak a nézettségi adatok vagy a szakmai elvárások. Itt csak ő van, a természet és a végtelen nyugalom. A kertje az a hely, ahol a Gasztroangyal egyszerűen csak emberré válik, elengedi a mindennapi stresszt, és átadja magát a pillanatnak, amit oly sokszor igyekszik mások számára is átadhatóvá tenni az ételein keresztül. Ahogy a nap nyugovóra tér és az árnyékok megnyúlnak a fák között, Marcsi számára ez a világ válik a legfontosabbá, a biztos ponttá, amely mindig visszavárja.
