Felfoghatatlan veszteség érte a magyar kulturális életet: április 6-án, életének 94. évében elhunyt Czigány György. A hírt a családja közölte, és a gyászhír pillanatok alatt bejárta az országot, hiszen nincs olyan generáció, amely ne ismerné a József Attila- és Erkel Ferenc-díjas művész összetéveszthetetlen orgánumát és végtelenül elegáns lényét. Czigány György nem csupán egy műsorvezető volt, hanem egy igazi polihisztor, aki költőként, íróként, újságíróként és zenei rendezőként is maradandót alkotott.
A legtöbbünknek neve hallatán azonnal felcsendül fülünkben a legendás rádióvetélkedő, a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben felejthetetlen szignálja. 1969-ben ő maga alapította ezt a műsort, amely évtizedeken át volt a déli ebédidő elengedhetetlen kísérője az Astoria szálló halljából közvetítve. Olyan különleges atmoszférát teremtett, amelyben a komolyzene mindenkihez közel került, legyen szó akadémikusról vagy egyszerű háziasszonyról.
Szakmai pályafutása során interjút készített a kor legnagyobb elméivel, köztük Szent-Györgyi Alberttel, Kodály Zoltánnal és Illyés Gyulával is. A Magyar Rádió után a televízióban is otthonra talált, ahol olyan népszerű produkciókat vezetett, mint a Csak a derű óráit számolom vagy a Zene, zene, zene. Bár zongoraművésznek készült és Kadosa Pál tanítványa volt a Zeneakadémián, végül a zenei ismeretterjesztés mellett kötelezte el magát, amivel milliók szívébe lopta be magát.
Élete azonban nem volt mentes a mély fájdalmaktól sem. Első feleségét, Jámbor Erikát 48 évnyi boldog házasság után, súlyos betegség következtében veszítette el 2008-ban. Ennél is súlyosabb csapás volt számára középső fia, a tehetséges filmrendező, Czigány Zoltán tragikusan korai, 2011-es halála. Ezt a veszteséget a művész saját bevallása szerint is csak rendkívüli lelki erejével és a művészetbe vetett hitével tudta elviselni. Később a sors újra rámosolygott: második felesége, a nála negyven évvel fiatalabb Erika oldalán találta meg a nyugalmat és a harmóniát, aki az utolsó pillanatig támasza volt.
Czigány György távozásával egy olyan korszak zárult le, amelyben a műveltség, a választékos beszéd és a zene szeretete alapérték volt. Emlékét nemcsak tucatnyi verseskötete és számtalan televíziós felvétele, hanem a szívünkben élő „Játék és muzsika” fogja örökké őrizni.
