Az elmúlt napokban váratlanul újabb vihart kavart a hazai gasztronómiai közélet egyik legforróbb vitája, amelyben Wossala Rozina és Rácz Jenő nevei szerepelnek a címsorokban. A séfvilágban eddig is tiszteletnek örvendő Michelin‑csillagos Rácz Jenő most olyan kritikát kapott, amelyet még kevesen mertek ilyen nyíltan megfogalmazni, és amely alapjaiban rengeti meg a fine dining mögötti filozófiát és a séfek felelősségét a közízlés alakításában.
A botrány akkor robbant ki igazán, amikor egy népszerű podcastban dr. Spira Eszter Mirjam jogász és író a Rácz Jenő belvárosi éttermét, a Rumour nevű fine dining helyet élesen bírálta. A kommentárban drámai hangon azt állította, hogy amit az étteremben tapasztalhatnak a vendégek, az valójában semmi más, mint „parasztvakítás” — egy látványos, cirkuszi jellegű előadás, amely nem tükrözi azt a gasztronómiai mélységet, amit egy valódi gastronomikus élményhez társítunk.
Amikor Wossala Rozina elérkezettnek látta az időt, nem habozott reagálni. Instagram‑kommentjében a korábbi kollégáját egyenesen egóvezérelt projektként jellemezte, és nem kímélte a Michelin‑csillagos séfet sem: szerinte egy kulináris szakember felelőssége túlmutat azon, hogy csupán ínyenc ételeket alkosson, hiszen hatással van a közízlésre és a hétköznapi táplálkozási döntésekre is. Wossala külön kiemelte, hogy egy séf nem adhatja el magát „milliókért”, hogy egy gyorsétteremlánc termékeit promózza, amely szerinte „ipari hulladékkal” árasztja el a vásárlókat.
A vita még tovább éleződött, amikor kiderült, hogy Rácz Jenő valóban korábban együttműködött a McDonald’s‑szal, ahol egy limitált kiadású menüt hozott létre – egy fekete fokhagymás szószos burgerrel és körettel – ami hatalmas népszerűséget ért el, és az éttermekben készlethiányhoz vezetett. Ez az együttműködés volt az egyik fő ok, ami miatt Rozina szerint a séf „eladta magát”, és így a korszerű gasztronómiai etika határain túlra lépett.
Bár Rácz Jenő nem kívánta kommentálni közvetlenül Rozina éles bírálatát, maga a megnyilvánulás tovább gyújtotta a közösségi médiában folyó vitát. A kommentelők is megosztották véleményüket: voltak, akik Rozina őszinteségét és bátorságát dicsérték, míg mások szerint a séf értékei és a gasztronómia iránti elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg egyetlen megjelenés vagy együttműködés miatt sem.
Rozina közben a 24.hu‑nak adott válaszában hangsúlyozta, hogy a vita nem személyes jellegű, és nem áll fenn harag közöttük, hiszen az emberi kapcsolat teljesen irreleváns a szakmai és morális kérdéshez képest. Szerinte fontos, hogy a közismert séfek tudatosan mérlegeljék, milyen termékekhez és márkákhoz adják a nevüket, hiszen ezzel hatnak a fogyasztók döntéseire és a gasztronómiai normákra.
Az események így egyre inkább arra világítanak rá, hogy még a legmagasabb séf‑elitben sem tabutéma az éles vélemény, és hogy a gasztronómiai szakma és a közízlés alakítása most új irányt vehet egy ilyen nyílt kritika hatására.
