Felfoghatatlan veszteség érte a magyar kulturális életet: életének 95. évében elhunyt Czigány György, a közmédia ikonikus személyisége, a televíziós és rádiós műveltségterjesztés felejthetetlen alakja. Nevéhez számos olyan műsor fűződött, amelyek évtizedeken át meghatározták a magyar televíziózás és rádiózás arculatát, és milliók számára nyitották meg a komolyzene, valamint az irodalom kapuit. Távozásával egy olyan korszak zárult le, amelyben a tudás, a szellemi mélység és az elegancia volt az iránymutató.
Czigány György neve egybeforrt a televíziós vetélkedőkkel és a zenés műsorokkal. Ki ne emlékezne a legendás Ki nyer ma? című rádiós vetélkedőre, vagy éppen azokra a művészeti magazinokra, amelyekben az ő egyedi, közvetlen, mégis rendkívül művelt stílusában mutatta be a zeneirodalom remekműveit? Pályafutása során több mint fél évszázadon keresztül szolgálta a kultúrát, és sosem törekedett olcsó népszerűségre. Küldetésének tekintette, hogy a legmagasabb művészeti értékeket is érthetővé és szerethetővé tegye a szélesebb közönség számára.
A zeneművészeti végzettséggel rendelkező alkotó nem csupán szerkesztőként és műsorvezetőként volt aktív, de elismert költőként is gazdagította a magyar irodalmat. Életműve szorosan összefonódott a zene iránti rajongásával; írásaiban, verseiben és műsoraiban egyaránt tetten érhető volt az a kifinomult érzék, amellyel a hangok és a szavak harmóniáját kereste. Munkásságáért számos rangos elismeréssel tüntették ki, köztük a Liszt Ferenc-díjjal és a Magyar Érdemrend középkeresztjével is, ám az igazi elismerést számára mindig a nézők és hallgatók szeretete és tisztelete jelentette.
Szakmai pályája során rengeteg fiatal tehetséget támogatott, mentorált, és mindig arra ösztönözte környezetét, hogy a televíziózásban is megőrizzék a tartalom elsődlegességét. Kollegái egyöntetűen egy olyan emberként emlékeznek rá, aki soha nem emelte fel a hangját, aki mindig türelemmel és bölcsességgel fordult mások felé, és aki számára a szakma a hivatás szinonimája volt. A képernyőn keresztül sugárzott nyugalom és intellektuális kíváncsiság az utolsó pillanatig jellemezte őt.
Czigány György távozása nem csupán egy intézményt vagy egy generációt érint érzékenyen, hanem az egész magyar televíziózást. Bár a technológia és a műfajok változtak, az az alázat, amellyel ő a kultúrához viszonyult, örök érvényű maradt. Emlékét a közmédia archívumaiban őrzött számtalan felvétel és az írói munkássága örökre megőrzi. A kultúra szerelmesei, egykori kollégái és a hálás közönség most néma tisztelettel búcsúzik attól az embertől, aki megtanította nekünk, hogyan kell élvezni a zene és a gondolatok végtelen gazdagságát.
