Sváby András neve mára összeforrt a hazai televíziózással, az ötvennyolc éves műsorvezető pedig egyáltalán nem bánja, hogy az élete egyetlen, soha meg nem álló, lüktető körforgássá vált. Sokan irigylik a lendületét, mások talán éppen ezt a szűnni nem akaró energiát találják nehezen emészthetőnek. András azonban tisztában van önmagával, és nyíltan felvállalja: az az intenzitás, amivel a mindennapjait éli, nem mindenki számára követhető. Vannak munkatársak, akik az évek során lemorzsolódtak mellőle, mert egyszerűen nem bírták azt a tempót, amit ő diktál, vagy éppen nem kívántak az éjjel-nappal érkező ötleteivel, üzeneteivel foglalkozni.
A népszerű tévés számára a munka nem csupán kötelesség, hanem az élete meghatározó szerelme. Képtelen letenni a telefont, mert retteg attól, hogy lemaradna a világ történéseiről, és még egy nyaralás alatt sem tudja teljesen elengedni a szakmát. Bár tett már kísérleteket arra, hogy legalább a vasárnapi ebédek idejére félretegye az eszközeit, saját bevallása szerint ilyenkor is feszengve, tűkön ülve várja, hogy visszatérhessen az információk áramlásába. Ez a fajta maximalizmus egyértelműen meghatározza a magánéletét is: a párjának és a családjának óriási türelemre és empátiára van szüksége ahhoz, hogy elfogadják, András csak akkor érzi jól magát, ha minden idegszálával a hivatására koncentrálhat.
A televíziós karrierje során tudatosan építette fel a brandjét, függetlenedve az egyes csatornáktól, miközben a szakmai sikerei – legyen szó a Heti Naplóról vagy az Útközben elmeséled sorozatról – folyamatosan igazolják az útját. A maximalizmusa azonban kétélű fegyver: önkritikus, ám bevallja, hogy a lazításra teljesen alkalmatlan. Nem irigyli azokat, akik nyugodtabb életet élnek, mert ő pontosan így, ebben a magas hőfokon érzi igazán teljesnek a létezést.
Magánélete mélyebb rétegeiről is ritkán beszél, de most kivételt tett. Ötvenéves volt, amikor Milán fia megérkezett az életébe, ami szerinte egyfajta biológiai és lelki megújulást is hozott számára. Azt vallja, a gyermeke születése és a vele való törődés ösztönösen lassítja az öregedést, mintha a szervezete is tudná, hogy még dolga van a világban. Bár apaként elismeri, hogy a munka miatt gyakran lehetett volna többet a gyerekeivel, a köztük lévő harmónia és a jó kapcsolat azt igazolja, hogy a szeretet és a figyelem az ő sajátos módszereivel is átment a gyerekekhez. Büszkén beszél a fiairól, a pilótának készülő Tomiról, a galériás Petiről és a legkisebbről, Milánról. Kiemelte jelenlegi párja, Andrea szerepét is, akinek köszönhetően a korábbi válása ellenére is sikerült rendezett, kiegyensúlyozott viszonyt kialakítania volt feleségével, Enikővel, mozaikcsaládban élve az életét.
