Majd negyven évnyi várakozás és sorsfordító fordulat után Gobbi Hilda színésznő legendás végakarata úgy tűnik, végre teljesült: a művészek számára szánt alkotóház megnyitotta kapuit Visegrádon.
Március utolsó hétvégéjén a patinás Patkó villa ünnepélyes átadására gyűltek össze a kulturális élet képviselői és Hilda tisztelői. Ezt a történetet évtizedeken át csak kevesek ismerték igazán, de az utóbbi időben hatalmas figyelem irányult a villa méltatlan állapota felé, amikor Pokorny Lia színésznő és követői művészi örökségünk megmentésére hívták fel a közvélemény figyelmét.
A felújítás nem volt egyszerű vállalkozás: a múlt század legendás színházi ikonja, Gobbi Hilda 1988-ban bekövetkezett halála után a villa évtizedekre elhagyatottan állt. Anyagi támogatást és szakmai elkötelezettséget kellett találni, hogy a műemlék ne pusztuljon tovább. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány végül mintegy nyolcvanmillió forint támogatást kapott felújításra, bár a kuratórium tagjai saját forrásból további harmincmilliót is belefektettek, hiszen csak így sikerült biztosítani, hogy a villa ne vesszen el.
A felújított házban a látogatók most részletes képet kaphatnak a színésznő személyes világáról: a megújult nappaliban Hilda kedvenc foteljei állnak, mellette egy kis asztal, amelyen még mindig ott van a híres Lánchíd konyak, mellette a hamutartó, mintha a művésznő bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón. A restaurátoroknak azonban nem volt könnyű dolguk: a régi fabútorok egy része elszállásosodott, néhány darabot – például Temessy Hédi ágyát – a penész tett menthetetlenné, így azokat el kellett tárolni.
A villa története önmagában is legendákba illő: a Dunakanyar egyik gyöngyszemének számító épületet szó szerint kőről-kőre építették, mégpedig a felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház köveiből, amely különleges kötődést adott a helynek a magyar színházi élethez. A hatvanas években a művészvilág színe-java megfordult itt, mulatságok és összejövetelek tanújaként.
Gobbi Hilda házának újjászületése nem csupán egy épület freskókkal való feldíszítése vagy felújítása: ez azt jelenti, hogy a művészek újra otthonra lelhetnek ott, ahol a színházi élet pezsgése valaha szinte mindennapos volt. A cél az, hogy az alkotóház a színészek, zenészek és írók számára a kreativitás központjává váljon – pont úgy, ahogyan azt Hilda megálmodta és végrendeletében meghatározta.
Ez a történet nem csupán egy műemlék megmentéséről szól, hanem arról az emberről is, aki egész életét a színházi közösség szolgálatának szentelte, és akinek kívánságát végül, 38 év után sikerült valóra váltani.
