Vége a közös történetnek, de a felelősségérzet megmaradt: Ambrus Attila és felesége, Réka kapcsolata tizennégy együtt töltött év, és egy tizenegy éves házasságot lezáró közös élet után ért véget. Bár a hivatalos pontot már tavaly augusztusban feltették a kapcsolatukra, a hírek a mai napig sokakat meglepnek. A különválás után Réka visszaköltözött Bajára, az egykori közös otthonukat pedig már kínálják eladásra, lezárva ezzel egy jelentős fejezetet az életükben. Az egykori Viszkis számára azonban a szakítás semmit sem írt felül azokból az alapvető értékekből, amelyeket korábban magáénak vallott.
Attila ma már más ember, mint aki a múltjában élt. Keresztülnézve a nehézségeken, a keramikusként dolgozó egykori bankrabló tudatosan építette fel új életét, ám pontosan tisztában van azzal a kényes egyensúlyi helyzettel, amiben létezik. A társadalom egy része még mindig gyanakvóan figyeli minden lépését, mintha csak arra várnának, mikor hibázik újra. Ő azonban elszánta magát: nem fogja megadni az örömöt azoknak, akik a bukását kívánják.
A hétköznapjai során kerüli a konfliktusokat, a szórakozóhelyeket, és minden olyan tömeges eseményt, ahol célponttá válhatna. A három csapás törvénye felette lebegő Damoklész kardjaként emlékezteti őt arra, hogy egyetlen apró hiba is végzetes lehet számára. Régebben, fiatalon talán még izmosabb, agresszívebb válaszokat adott, ha provokálták, ma azonban a békés megoldásokat választja, még akkor is, ha ez a személyes büszkeségét sérti. Mint fogalmazott, régen még olyasmiért is képes lett volna ölre menni, amit ma már kénytelen némán benyelni. Tudja, hogy nála nincs köztes út: vagy a falig megy, vagy kerüli a balhét, de az utóbbi időben kizárólag a higgadtság vezérli.
A családja iránti elkötelezettsége továbbra is rendíthetetlen. Évekkel ezelőtt egy ősmagyar esküvőn tett vérszerződést, amelyet bár a sors a válással átírt, a lelki fogadalom alapja változatlan maradt. Attila számára a két gyermeke és a volt felesége támogatása prioritást élvez. Nem félti már önmagát, legfeljebb a saját múltbéli énjétől, de a legfontosabb vezérelve az maradt, hogy gyermekeinek biztos hátteret nyújtson. A válás után sem kísérti a sorsot: számára ma már nem a dac, hanem a felelősségvállalás az igazi bizonyítéka a férfias helytállásnak.
