Még mindig mindenki a Kossuth téri ünnepi koncertről beszél, ahol Presser Gábor fellépése nem csupán szakmai bravúr, de érzelmi csúcspont is volt. A tömeg lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a magyar zene egyik legnagyobb ikonja zongorához ül, és átadja magát a pillanatnak. Amikor pedig felcsendültek a „Neked írom a dalt” első akkordjai, a téren álló több ezer ember egyszerre vált egyetlen hatalmas, lélegző közösséggé. Sokakban felmerült a kérdés: mi vitte rá a legendát, hogy igent mondjon erre a felkérésre?
A találgatásoknak most végre vége, hiszen maga a művész tette tisztába a dolgokat egy őszinte vallomásban. Presser Gábor elárulta, a döntés mögött nem álltak bonyolult háttéralkuk vagy politikai játszmák. A megkeresés egyenesen Geszti Pétertől érkezett, akinek a hívása után a zongoraművészben azonnal összeállt a kép. Nem egy hideg, tervezett produkciót látott maga előtt, hanem egy érzelmes, közös ünneplést, ahol ő a zongoránál ülve kíséri azt a hatalmas embertömeget, amely mintha egy alkalmi, monumentális kórussá alakult volna át a szeme láttára.
A legendás zenész számára a legfontosabb szempont az volt, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogy azt a fejében előzetesen megálmodta. Különös figyelmet fordított arra is, hogy a dalt továbbörökítse a fiatalabb generációnak: Wunderlich Józsefnek és Mehringer Marcinak adta át a stafétát. Presser hangsúlyozta, hogy az egész esemény mentes volt mindenféle ideológiai felhangtól. Szerinte a levegőben nyoma sem volt semmilyen „ideológiai szagnak”, csak a tiszta zene és az összetartozás érzése dominált. Amikor lejött a színpadról, pontosan ezt a felszabadító érzést vitte magával, megerősítve abban, hogy a helyes döntést hozta meg, amikor a színpadot választotta. Nem marketing, nem politikai üzenet, csupán a zene ereje hozta össze ezeket az embereket, és Presser Gábor pontosan ezt a tisztaságot érezte a legfőbb sikernek.
