A hazai kulturális élet egyik meghatározó alakja, a Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Fellegi Ádám, élete talán legmegrázóbb és legőszintébb döntését hozta meg. A közel 85 esztendős művész, aki az elmúlt évtizedekben a zeneművészet iránti elhivatottságáról vált ismertté, most drámai bejelentéssel állt a nyilvánosság elé: úgy döntött, hogy hátrahagyja eddig felhalmozott földi javait, és szétosztja mesés vagyonát. A döntés hátterében egy mély önreflexió, a saját korábbi cselekedeteivel való szembenézés és a vágy áll, hogy élete utolsó szakaszát teljes önzetlenségben tölthesse.
A művész, aki az utóbbi időben a TikTokon is aktívvá vált – ahol közel 13 ezer követőt tudhat magáénak –, nyíltan beszélt arról, hogy korábbi életében túlzottan büszke volt, és bizonyos értelemben beképzeltség jellemezte a gondolkodását. Saját bevallása szerint komoly belső küzdelmeket folytatott, és a „választott nép” gondolatához kapcsolódó komplexusokat is meg kellett tanulnia levetkőzni. Mostani cselekedete egyfajta megtisztulási folyamat része: azt vallja, hogy megbánta korábbi énközpontúságát, és ezért döntött úgy, hogy a jövőben adni akar az embereknek.
Fellegi Ádám tervei egészen konkrétak. Bár egy minimális összeget félretesz az esetleges váratlan, drága egészségügyi beavatkozások fedezésére, hogy ne kelljen mások segítségére szorulnia, minden egyéb anyagi hátterét felajánlja. A legfontosabb célja azonban nemcsak a pénzügyi támogatás, hanem a művészetének ingyenes megosztása azokkal, akik egyébként nem jutnának hozzá a minőségi koncertek élményéhez. Rendszeresen tart lakáskoncerteket, ahol személyesen varázsolja el a közönséget, és szívesen látogat el olyan közösségekbe, betegekhez vagy idős emberekhez, akik már nem tudnának eljutni egy hagyományos koncertterembe.
A művész élettörténete önmagában is filmbe illő dráma. A második világháború alatt, a gettóban vészelték át édesanyjával az ostromot, míg édesapját a munkaszolgálatban megölték. A zene szeretete már kisgyermekkorában meghatározta az életét, és bár édesanyja orvosnak szánta, ő a zongorát választotta, mellyel sikerült elmenekülnie a kortársaitól gyakran elválasztó, magányos valóságból. Élete során megtanulta, hogy a zene nemcsak szórakoztatás, hanem segítség és híd az emberek között. Most, élete utolsó éveiben, ezt az elvet kívánja a lehető legmagasabb szintre emelni, a vagyonosztás és az ingyenes koncertek kettősével ajándékozva meg a rászorulókat.
