A legmélyebb fájdalom és a megrendülés hulláma söpört végig a hazai kulturális életen, miután hivatalossá vált a lesújtó hír, hogy életének hetvennegyedik évében, hosszan tartó, súlyos betegség után örökre lehunyta szemét Sörös Sándor. A felejthetetlen és imádott színművész távozásával egy egészen elképesztő korszak zárult le végérvényesen a magyar színjátszás és a hazai szinkronizálás történetében. Nem túlzás kijelenteni, hogy egy olyan ikonikus orgánum távozott közülünk, amely évtizedeken át elválaszthatatlanul kísérte a hazai nézőket a mozik sötétjében és a televízióképernyők előtt, és akinek zseniális hangszínét generációk zárták a szívükbe.
A tragikus hírt a Vígszínház társulata osztotta meg a nyilvánossággal, mély fájdalommal és megrendülten tudatva, hogy egykori imádott tagjuk nincs többé. Sörös Sándor 1951. október 27-én látta meg a napvilágot Budapesten, és már egészen fiatalon, szinte az első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a színpad az ő igazi hivatása. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1974-ben végezte el a korszakalkotó színész-rendező, Várkonyi Zoltán legendás osztályában. A tehetsége annyira lenyűgöző és magával ragadó volt, hogy a vizsgák során Várkonyi szinte azonnal, titokban biztosította őt a jövőjéről, majd a diploma megszerzése után rögtön le is szerződtette a Vígszínházhoz.
A színház falai között eltöltött tizenhat év alatt, egészen 1990-ig, Sörös Sándor a teátrum egyik legmeghatározóbb, legaktívabb és legtöbbet foglalkoztatott művészévé vált. Rendkívüli energiájával, szuggesztív jelenlétével, valamint egészen kiváló énekhangjával és zenei érzékenységével szinte megbabonázta a közönséget. Volt olyan időszak a pályafutása során, amikor havonta harmincszor lépett színpadra, és közel negyven emlékezetes, hatalmas sikerű szerepben tündökölt. Olyan kultikus, ma már színháztörténeti jelentőségű előadásokban láthatta őt a közönség, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen, a 30 éves vagyok, a 22-es csapdája, az Álomkommandó vagy éppen az Ahogy tesszük.
Később, 1991-ben a Nemzeti Színház tagja lett, majd szabadúszóként folytatta páratlan művészi útját, és a Karinthy Színház, valamint a Budaörsi Játékszín színpadán is felejthetetlen pillanatokat szerzett a nézőknek. A színházi világ mellett a televízió és a filmrendezők is imádták őt, így olyan korszakos alkotásokban kapott fontos szerepeket, mint a 80 huszár, az István, a király rockopera filmváltozata, a Hamis a baba, valamint a televízióban a Szomszédok, a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., a Kisváros és az Űrgammák.
A nagyközönség számára azonban Sörös Sándor neve és jellegzetes, karakteres orgánuma a szinkronstúdiók világában vált végleg halhatatlanná. Több mint 1700 dokumentált szinkronszerep fűződik a nevéhez, és ő volt az, aki megszólaltatta a világ legnagyobb hollywoodi sztárjait. Elválaszthatatlanul összeforrt a neve Tom Selleckkel, akit a Magnum című kultikus sorozatban és más filmekben összesen 180 alkalommal szólaltatott meg magyarul. Ugyancsak az ő hangján ismerte és szerette meg a hazai közönség Mel Gibsont a Halálos fegyver-filmekben vagy éppen A hazafiban, de ő volt William Shatner zseniális magyar megfelelője a Star Trekben Kirk kapitányként, valamint Edward James Olmos a Miami Vice-ban. Mellettük olyan világsztárokat is szinkronizált, mint Bruce Willis Az utolsó cserkészben, Jeff Bridges a K-PAX-ben, vagy Willem Dafoe a John Wickben.
Páratlan és áldozatos munkásságát a szakma is a legnagyobb elismerésekkel jutalmazta. 1993-ban elnyerte az Őze Lajos-díjat, míg a magyar szinkronszakma kiválóságait elismerő Fényhang-életműdíjat kimagasló életművéért és teljesítményéért 2025-ben vehette át. Halálával most egy pótolhatatlan űr keletkezett a magyar kultúrában. Egykori anyaszínháza, a Vígszínház társulata az Ahogy tesszük című előadás megrázó zárójelenetének soraival búcsúzott tőle a közösségi oldalán, mély fájdalommal és szeretettel őrizve drága kollégájuk emlékét.
