Zsadon Andrea, a magyar operett-énekesnő, akit évtizedek óta a közönség nem csak művészi tehetségéért, hanem kifinomult stílusérzékéért is szeret, nemrég óriási meglepetést okozott saját magának egy egyszerű tavaszi gardróbrendezéssel. Ahogy április első napjaiban újra átnézte ruhatárát, szinte hihetetlen kincsekre bukkant, amelyekről már régen megfeledkezett – olyan darabokra, amelyeket több évtizede vásárolt, és amelyek most, mint régi idők szépségei, újra életre keltek a szekrényben.
Andrea elmesélte, hogy sosem dob ki egyetlen ruhát sem, még akkor sem, ha hosszú ideje nem viselte őket. Szerinte a divat nem csupán ruhadarabok gyűjteménye, hanem az önkifejezés egyik leghitelesebb módja. „Most magam is elcsodálkoztam, milyen ruháim vannak… Sokukról el is felejtkeztem” – árulta el az énekesnő, miközben egy-egy darab történetéről mesélt.
A megjelenése mindig kifogástalan, és nemcsak az övé, hanem férje, Szolnoki Tibor stílusa is tökéletes harmóniában van vele. Amikor Andrea egy elegáns fehér ruhát választ, Tibor gyakran fehér kendőt tűz a zakójába, hogy egységesek legyenek a megjelenésükben. Andrea elárulta, hogy gyakran éppen a férje bátorítja előbb egy ruhadarab megvásárlására, mint ő maga.
A ruhatár szelektálása nemcsak nosztalgiát hozott elő, hanem egy titkos örömet is: egy régi darab, amiről Andrea már azt hitte, elveszett az emlékeiben, újra ragyogóvá vált. Egy hófehér, csipkés felsőrészt például egy régi terítőből álmodott újra, amelyet az Operaház jelmezvarrónője segített neki megvalósítani. Amikor ránéz, azonnal jókedve kerekedik, és úgy érzi, ezek a ruhák nem csupán anyagok és színek – történetek, amelyek visszahozzák a múltat a jelenbe.
Andrea stílusáról beszélve kiderült, hogy a nadrágok és magas sarkú cipők is ugyanolyan otthonosak számára, mint a sportos tornacipők. „A hangulatom és az aktuális programom határozza meg, hogy egy adott napra milyen ruhát választok” – mondta nevetve, miközben azt is hozzátette, hogy a fekete szín már negyven éve elválaszthatatlan részévé vált az életének – eleinte a gyász miatt, ma már inkább elegancia és kombinálhatóság miatt.
Az egyik legemlékezetesebb pillanat mégis az volt, amikor férje, miközben a Szegedi Szabadtéri Színpadon fellépett, egy kirakatban meglátott ruhát megvásárolt neki – nem törődve az árral. Andrea elismerően mesélte, hogy még ma is rácsodálkozik arra, mennyire gyönyörű az a darab.
A divat és a stílus világa mellett Andrea egy harminc évvel ezelőtti történetet is felidézett: férje Veronában vett neki egy különleges fehér kabátot, amelynek eredeti formáját átszabta, és mostanra ismét kedvenc darabjai közé tartozik. A divat tehát számára nem csupán külsőség – bensőséges emlék, amelyet ezek a ruhák hordoznak, és amelyeket most újra viselni kezd, mintha új életet kapnának.
