Borbás Marcsi neve az elmúlt hetekben nemcsak gasztronómiai műsorairól volt ismerős, hanem egy borzalmasan fájdalmas ügy kapcsán is, amely hónapokon át foglalkoztatta az országot. A 36 éves televíziós vágó, Rokonál Benedek Lőrinc eltűnése január 27-én egy fagyos téli hajnalon kezdődött, amikor tahitótfalui otthonából ismeretlen helyre indult, de azóta nem adott életjelet magáról. A ruhái és személyes tárgyai néhány percnyi távolságra a Duna partján kerültek elő, összehajtogatva, mintha valami szörnyű tragédia előjele lett volna – és sajnos nem lehetett optimista a reménykedés.
A jeges vízben még a legedzettebb szervezet sem bír ki túl sokáig, és ez a hideg, téli Duna még a kutató-mentő csapatokat is a határaikig kényszerítette. Borbás Marcsi nemcsak a stáb tagjaként, hanem barátként is az elsők között mozdult meg a keresésben. Bár a rendőrség, a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat és önkéntesek hetekig szonáros és vízi átvizsgálásokkal próbálták felkutatni, semmilyen életjelet nem találtak addig. A televíziós műsorvezető közösségi oldalon kérte a nyilvánosság segítségét, ami szinte futótűzként terjedt az emberek között, mindenkit arra buzdítva, hogy ossza meg a felhívást.
Az egész ország szívével és lelkével részt vett a reménykedésben, de március végére a várakozás és a bizonytalanság tragikus véget ért. A hatóságok bejelentették, hogy Rokonál Benedek Lőrinc maradványait megtalálták – ezért a rendőrség hivatalosan is visszavonta a körözést. Az azonosítási folyamat nem volt egyszerű, hiszen a téli Dunában a testek gyakran csak tavasszal kerülnek felszínre az áradások és felmelegedés miatt, és sok esetben DNS-vizsgálat szükséges a biztos azonosításhoz.
A tragédia mély nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték és szerették Benedeket. Kollégái és barátai egyaránt egy szerethető, tehetséges és barátságos fiatalemberként emlékeznek rá, akinek elvesztése pótolhatatlan űrt hagy maga után. Felesége, Zsófia már a keresés kezdetén, egy héttel az eltűnés után közösségi oldalán nagyon fájdalmas szavakkal köszönte meg mindazoknak a támogatást és segítséget, akik részt vettek a kutatásban – szavai akkor is egyfajta bizonyosságot sugalltak arról, hogy a hideg Duna kegyetlen körülményei milyen aligha engedik túlélni az ilyen tragédiát.
Borbás Marcsi neve immár nemcsak a gasztronómiai televíziózásban él tovább, hanem ebben a személyes, drámai küzdelemben is, amely egy kolléga elvesztéséről és az emberi remény határairól szól.
