Bodrogi Gyula hosszú, mély lélegzetet vett, amikor először beszélt arról, amit most átél: egy héttel ezelőtt mondott utoljára búcsút feleségének, Voith Áginak, akit mindennél jobban szeretett. A színész hangja elcsuklott, amikor a kamerák előtt mesélte, hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor végleg el kellett engednie azt a nőt, akivel évtizedeken át osztozott az élet minden örömében és fájdalmában.
Voith Ági neve nem csak egy egyszerű név a magyar színházi világban: Jászai Mari-díjas művész, rendező, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház örökös tagja volt. 1944. március 17-én született Budapesten, és pályafutása során nemcsak kivételes tehetséget mutatott be a színpadon, de olyan darabokban is maradandót alkotott, amelyekben a közönség generációi emlékeznek rá. Élete utolsó éveit Na
Gyula és Ági története több volt egy egyszerű színészházasságnál: egymás lelki társai voltak, és közös életükből megszületett Bodrogi Ádám, akinek szeretetét és bölcs támogatását mindketten évtizedeken át élvezték. Bár a sors úgy hozta, hogy több mint négy évtizede külön éltek testileg, köztük sosem szakadt meg a szeretet köteléke. Ági új boldogságot talált Döme Zsolt zeneszerző oldalán, de kapcsolata Bodrogival nem ér véget: együtt ünnepeltek, együtt emlékeztek, és a közös munka számos alkalommal tovább kovácsolta szétválaszthatatlan kapcsolatukat.
„Egy héttel ezelőtt elbúcsúztam tőle, mindenről tudtunk. Tudtunk a súlyos betegségéről. Sok időt töltött kórházban, mégis rendkívül váratlanul ért minket a halála” – mondta Bodrogi Gyula, miközben a fájdalom minden egyes szavában érezhető volt. A színész nem rejtette véka alá, hogy még mindig nehezen dolgozza fel a veszteséget, hiszen nemcsak egy kivételes művész, hanem élete szerelme távozott el.
Ági pályája már fiatalon ígéretes volt: a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után hamar a József Attila Színház meghatározó tagjává vált, szerepei pedig nemcsak a kritikusokat, de a közönséget is elvarázsolták. A Thália és az Arizona Színházakban játszott produkciók, valamint későbbi szabadfoglalkozású évei mind azt bizonyították, hogy olyan művész került elénk, aki képes volt minden szerepben valami pluszt adni.
A József Attila Színház közössége, ahol Ági közel húsz éven át meghatározó művésze volt a társulatnak, most csendben emlékezik rá. Olyan karakterek fémjelezték pályáját, amelyekben a finom humor, a könnyedség és a zenei érzékenység egyaránt megmutatkozott, vígjátékokban és zenés darabokban egyaránt maradandót alkotva.
És miközben Nagykovácsi polgármestere a közösség nevében szólt arról, milyen gyakran látták Ágit a mindennapokban, ahol barátok és szomszédok között élt, addig a színházi világ és a rajongók több száz kilométerről is gyűlnek össze, hogy együtt emlékezzenek erre a kivételes asszonyra, akinek szavai és alakítása örökre belevésődtek a magyar kultúrába.
