Till Attila neve szinte minden magyar személyként ismerős, aki a képernyőn mindig laza, humoros és közvetlen volt, de kevesen látták azt a sötétebb oldalát, amit a magánéletben megélt. Most, évek távlatából őszintén beszélt azokról a nehéz időkről, amikor az alkohollal való viszonya még messze nem volt rendezett, és arról, hogyan rengette meg ez a családi életét.
A tévés műsorvezető már többször is megnyílt korábbi alkoholproblémáiról, és hangsúlyozta, mennyire veszélyes lenne ezt bármiféle könnyű „szórakozásként” vagy átmeneti hóbortként beállítani. Attila elmondása szerint egy bizonyos ponton túllépett azon, hogy csak „néha iszik”, és ebből valóban komoly függőség alakult ki, amely hatással volt az egész családjára.
A műsorvezető szerint nagyon fontos, hogy beszéljünk erről a témáról, mert rengetegen félreértik vagy bagatellizálják az alkohol egészségre és kapcsolatokra gyakorolt hatását. „Nyolc éve nem iszom, és semmilyen más tudatmódosító szert sem használok. A függő mindig függő marad…” – mondta Attila egy korábbi interjúban, kiemelve, hogy tudatában van annak, milyen komoly belső harc ez.
A legsúlyosabb talán az volt, hogy míg Till Attila a pohárhoz vonzódott, a felesége, Korpás Krisztina teljesen más utat választott: teljesen antialkoholista, számára az ital már gyermekkorban negatív jelentéssel bírt. Ez a kettősség hosszú időn át feszültséget okozott köztük, hiszen Krisztina nem értette, miért válik az élete szerelme olyan emberré, aki szereti az alkoholt, miközben ő maga soha nem fogyasztott ilyesmit.
Till Attila őszintén beszélt arról is, milyen hatással volt az ivás az ő viselkedésére: nem tudott „csak egy pohárral” vagy társasági ivó lenni, hanem gyakran túlságosan is beleélte magát, ami személyiségváltozást, feszültséget és agresszív megnyilvánulásokat hozott magával. Az élete addig tartó része – ahogyan ő fogalmaz –, nem csak a saját lelkét terhelte, hanem a családi légkört is.
A jó hír viszont az, hogy ma már másként él: évek óta tiszta, józan, és úgy érzi, sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolata, a családi mindennapok, és saját magával való viszonya is. Ezzel a bátor vallomással pedig nem csak a saját történetét osztja meg, hanem remélhetőleg másokat is arra ösztönöz, hogy ne féljenek beszélni a függőséggel kapcsolatos küzdelmeikről és a gyógyulás lépéseiről.
