Nagyváradi Nelli – a Sophistic zenekar egykori tagja, Éjjel-nappal Budapestből ismertté vált énekesnő, vállalkozó és önismereti szakember – most a mélyen személyes életútjáról, gyerekkori traumáiról és arról mesélt, hogyan dolgozta fel édesapja halálát. A Pszicho Apu podcastben őszintén beszélt arról, milyen borzalmasan nehéz volt számára az a korszak, amelynek középpontjában az állt, hogy mindössze 15 éves volt, amikor elveszítette legfontosabb emberét.
„Gyerekkoromban kezdtem pszichológushoz járni, amikor elveszítettem az édesapámat, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatom” – emlékezett vissza Nelli. Apja nem csupán egy szülő volt számára, hanem példakép: „Ő volt az okos, a vicces, a jóképű – olyasvalaki, akit mindenki szeretett volna maga mellé.” A kapcsolatuk olyannyira bensőséges volt, hogy apja elvesztése az egész leány életére mély hatást gyakorolt.
A tragédia hátterében az állt, hogy édesapjának súlyos gerincproblémái voltak, amelyeket kétszer is operáltak, de a fájdalom és a szenvedés évekig tartott. Nelli szerint apja megkeseredett ebben a hosszú küzdelemben, és végül úgy döntött, véget vet az életének. Ez a pillanat teljesen megváltoztatta a fiatal lány lelkivilágát: hirtelen egyedül maradt, miközben az anyja is mélyen megsínylette a veszteséget.
„Ott maradtam egyedül. Anyut nagyon megviselte, és nehezen tudott helytállni” – mondta az énekesnő, aki azt is felidézte, milyen mély haragot érzett akkoriban. A traumától elszenvedett fájdalom hatására kamaszkorában Nelli nehezen bízott a férfiakban: úgy érezte, ha az apja képes volt elhagyni őt, akkor minden férfi ilyen lesz. Ez a bizalmatlanság később komoly hatással volt párkapcsolataira és viselkedésére.
A pszichológushoz járás eleinte csupán az anyja megnyugtatása miatt kezdődött, de idővel Nelli számára valódi terápia lett. „Amikor kezdtem felnőni, jobban ráláttam arra, hogyan éltem meg ezt a traumát” – mondta, és hozzátette, hogy sokáig küzdött önmagával, haraggal és bizalomhiánnyal.
„Azt hittem, hogy azzal tudom a legjobban büntetni a férfiakat, ha én leszek a férfi” – vallotta be. Ez a torz gondolkodás azonban csak mélyítette az önutálatot. Hosszú évekbe telt, míg Nelli felismerte, hogy megtanulni szeretni és szeretve lenni nem gyengeség, hanem a gyógyulás kulcsa.
A magánéletében is megannyi küzdelemmel kellett szembenéznie: kétszer volt házas, és csak viszonylag későn, 25 éves korában érezte először, hogy valóban szerelmes. A második házassága sem hozta meg számára azt a boldogságot, amit keresett, de a jelenlegi kapcsolata – amely mostanra több hónapja tart – segített neki elengedni a múlt árnyait.
Nelli ma már úgy látja: az életútja tele volt fájdalommal, de ezek a tapasztalatok formálták őt olyan erős, tudatos nővé, aki nem fél szembenézni a múltjával és másokat is inspirál arra, hogy megtalálják a gyógyulás útját.
