Janza Kata neve összeforrt a musicalszínpadok csillogásával és a közönség szeretetével, ám a művésznő számára a legfontosabb szerepek nem a reflektorfényben, hanem otthon, a családi körben várják. A népszerű színésznő két gyermeke, Janka és Samu már régen kinőttek a gyermekcipőkből, és a fiatal felnőttkor kihívásaival néznek szembe. Kata büszkén mesélt arról, milyen dinamika alakult ki köztük az évek során, és hogyan sikerült megőriznie azt a különleges, bizalmi viszonyt, amelyre minden szülő vágyik.
A színésznő számára az anyaság mindig is prioritást élvezett, még akkor is, ha a karrierje rengeteg energiáját lekötötte. Janka és Samu felcseperedésével a szülő-gyermek kapcsolat természetszerűleg alakult át egyfajta felnőtt partnerséggé, ahol a kölcsönös tisztelet és a nyitott kommunikáció játssza a főszerepet. Kata nem rejti véka alá, hogy a tinédzserkor viharai náluk sem maradtak el, de a türelem és a feltétel nélküli elfogadás mindig átsegítette őket a nehezebb periódusokon. Ma már úgy tekint gyermekeire, mint két önálló, határozott elképzelésekkel rendelkező fiatalra, akikkel bármit meg lehet beszélni az életről, a munkáról vagy éppen a felmerülő dilemmákról.
A családi kötelékek fontossága különösen akkor mutatkozik meg, amikor a hétköznapok rohanása után mindannyian közös asztalhoz ülhetnek. Janza Kata szerint nincs jobb érzés annál, mint látni, hogyan találták meg a helyüket a világban, és mennyire magabiztosan építik saját jövőjüket. A színésznő számára a legszebb visszajelzés az, hogy a gyermekei mindig biztonságos menedékként tekintenek az otthonra, ahová bármikor visszatérhetnek egy kis töltekezésre. Az érzelmi intelligencia, amelyet gyermekeibe plántált, mára szilárd alapot jelent számukra, így Kata ma már nyugodt szívvel szemléli, ahogy a „kicsik” a saját útjukat járják, miközben a köztük lévő láthatatlan szálak erősebbek, mint valaha.
Természetesen egy művészcsaládban a kreativitás is központi szerepet játszik, és bár Janka és Samu nem feltétlenül a színpadot választották fő hivatásuknak, a művészetek iránti fogékonyságuk és érzékenységük édesanyjuk büszkesége. Kata nem kényszerítette őket soha semmire, csupán támogatta őket a választott irányokban, és ez a szabadság volt a kulcs a harmonikus kapcsolatukhoz. Ma már úgy tekintenek egymásra, mint akik nemcsak rokonok, de barátok is, akik számíthatnak egymásra minden élethelyzetben. A színésznő számára az igazi boldogság az, hogy látja, gyermekeiből kiegyensúlyozott, céltudatos felnőttek lettek, akikkel együtt éli meg a mindennapok apró örömeit és a nagyobb sikereket egyaránt.
