Szinetár Miklós neve fogalom a magyar kulturális életben. A Kossuth-díjas rendező, színházigazgató és érdemes művész márciusban töltötte be 93. életévét, ám kora ellenére is rendkívül aktív, szellemileg friss, és fáradhatatlanul követi a világ eseményeit. A művész mostanában egyre többször nyilatkozik az öregedésről, a múlandóságról és az egészségről, megmutatva azt a derűs, mégis realista látásmódot, amely egész életútját jellemezte. Számára az idő nem ellenség, hanem a tapasztalatok tárháza, amit bölcsességgel és némi iróniával szemlél.
A rendező őszintén vallott arról, hogy bár a biológiai korát nem tudja és nem is akarja letagadni, az elméje továbbra is a fiatalokat idéző kíváncsisággal működik. Szerinte az öregedés egyik nagy titka az, ha az ember megtanul együtt élni a saját korlátaival anélkül, hogy azokat tragédiaként élné meg. A 93 éves alkotó számára az egészségmegőrzés nem görcsös küzdelmet, sokkal inkább a mértékletességet és a szellemi aktivitás megőrzését jelenti. Nem hajszolja a fiatalságot, helyette az élet apró örömeiben találja meg a boldogságot, és a színház iránti olthatatlan szerelme továbbra is hajtóerőként működik a mindennapjaiban.
Szinetár Miklós beszélgetései során rendre előkerül az elmúlás kérdése is, ám ő távol áll az önsajnálattól. Meggyőződése, hogy az élet értelme nem a hosszúságában, hanem a telítettségében rejlik. A művész, aki évtizedek alatt számtalan darabot vitt színpadra és formálta a magyar televíziózást, úgy látja, hogy a munka és a kreativitás az, ami átsegíti az embert az idős kor nehézségein. Bár a fizikai mozgás már lassabb, a szelleme továbbra is száguld, és örömmel osztja meg gondolatait a ma emberével. Azok, akik ismerik, tudják: Szinetár Miklós sosem volt az a típus, aki panaszkodna, mindig a jövőbe tekint, és a következő tervén gondolkodik.
Az interjúk során a művész arra is utalt, hogy a családja, gyermekei és unokái szeretete jelenti számára a legnagyobb kapaszkodót. A generációk közti átmenet, a színházi világ folyamatos változása és a művészet iránti alázat olyan értékek, amelyek fiatalon tartják őt. Nem fél a holnaptól, és nem rágódik a múlton; számára a jelen pillanat a legfontosabb, ahol a gondolatok és az érzelmek találkoznak. Ezzel az életfilozófiával sikerült elérnie, hogy még 93 évesen is a magyar művészeti élet megkerülhetetlen, tisztelt és hallgatott alakja legyen, akinek minden szava aranyat ér a hallgatóság számára.
