A magyar kultúra és a színjátszás ma mélyen meghajol egy pótolhatatlan művész emléke előtt. A Pesti Magyar Színház szívszorító közleményben tudatta a hírt, amely az egész országot megrendítette: kilencvenhét éves korában elhunyt Csernus Mariann, a Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. Egy korszak zárult le ezzel a búcsúval, egy olyan életút ért véget, amely több mint hét évtizeden keresztül volt a magyar színházi élet megkerülhetetlen és meghatározó része.
Csernus Mariann számára a színpad nem csupán munkahelyet, hanem az élet értelmét jelentette. Rendíthetetlen hivatástudata, sugárzó intellektusa és az a különleges alázat, amellyel a drámai szövegekhez és a költészethez viszonyult, generációk számára vált örökérvényű példaképpé. Pályafutása során számtalan emlékezetes alakítással írta be magát a színháztörténelembe, ám művészi nagysága nemcsak a nagy szerepekben, hanem azokban a szinte spirituális magasságokba emelkedő önálló estekben is megmutatkozott, amelyek közül a Vizsolyi Biblia előadása máig a magyar kulturális örökség egyik legfényesebb csillaga.
Különleges tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a hihetetlen életerő, amellyel még kilencvenhárom éves korában is képes volt színpadra állni. Háy János Házasságon innen, házasságon túl című darabjában nyújtott játéka olyan hitelességgel és belső tűzzel lángolt, amelyre csak a legnagyobbak képesek. Ezzel az alakítással nemcsak közönségét ajándékozta meg egy utolsó nagy élménnyel, hanem önmaga emlékművét is megalkotta a deszkákon. A Pesti Magyar Színház társulata, amelynek a névváltozást követően is hűséges tagja maradt, most fájdalmas csendben búcsúzik attól a művésztől, aki egész életével bizonyította, hogy a színjátszás egy életre szóló, megszentelt hivatás.
A pályatársak, a barátok és a közönség tagjai most egy emberként emlékeznek arra a kivételes asszonyra, akinek a hangja, a jelenléte és az emberi tartása pótolhatatlan űrt hagy maga után. Csernus Mariann távozásával nemcsak egy színésznőt veszítettünk el, hanem egy olyan alkotót, aki a magyar költészet iránti rajongásával és a művészet iránti feltétlen szeretetével képes volt közösséget formálni. Emléke, a róla készült felvételek és azok a maradandó színpadi pillanatok, amelyeket nekünk ajándékozott, örökké élni fognak a magyar kultúra emlékezetében. Isten nyugosztalja a művésznőt, aki élete utolsó percéig a színpad láthatatlan szálaihoz tartozott.
