Az idő kérlelhetetlenül halad előre, de a lélekben maradt űr csak egyre mélyebb lesz. Szikora Róbert számára ez a nyár egészen másról szól, mint az eddigiek: egyfajta csendes, visszafojtott gyászról, hiszen régi harcostársa, a zenészlegenda Fenyő Miklós idén január 31-én örökre lehunyta a szemét. A fájdalom nem csitul, sőt, a frontember számára ez egy olyan mély seb, amely a mindennapok során sem forr be igazán. Ahányszor csak beszélni próbál róla, a gondosan felhelyezett érzelmi védőháló egy pillanatra lehull, és újra feltépődik a régi emlék.
Robi és Miki kapcsolata messze túlmutatott a szakmai tiszteleten. Nem csupán zenésztársak voltak, hanem egyfajta lelki testvériség is összekötötte őket, amely évtizedeken át tartott. Olyan mélységben tudtak egymással kommunikálni, amire csak kevesen képesek, ugyanakkor a végletekig tudtak együtt hülyéskedni is. Ez a különleges dinamika még a Hungária együttes országos áttörése előtt kezdődött, amikor még szinte csak egymásra számíthattak a rögös pályán. A hetvenes évek közepe, 1974 tavasza hozta össze őket, és onnantól kezdve számtalan közös turnén vettek részt, gyakran összezárva a keleti blokk országaiban, hotelekben tengődve, mégis töretlen energiával muzsikálva.
A rajongók számára azonban most mégis érkezik egy vigasz. Szikora Róbert bejelentette, hogy a közelgő, augusztus 29-i margitszigeti koncertjén bemutat egy eddig soha nem hallott szerzeményt. A dalt még 1975-ben írták közösen, a szövegét a legendás Szenes Iván jegyezte, és annak idején a „Tessék választani!” fesztiválra szánták. A művész ígérete szerint a különleges szerzeményhez egy videoklip is készül majd, így méltó módon állíthatnak emléket közös múltjuknak.
Az R-GO frontembere természetesen a jövőbe is tekint, bár a gyász árnyéka minden eseményre rávetül. A zene mellett a futball szeretete volt a másik közös nyelv, ami Fenyő Miklóssal összekötötte. Robi ma is szenvedélyesen követi a pályán zajló eseményeket, legyen szó a Vasas sikereiről vagy a világbajnokság izgalmairól. Az énekes számára a színpadi munka és a sport elválaszthatatlan: a tenisz nem csupán kikapcsolódás, hanem elengedhetetlen fizikai felkészülés a koncertekre. A színpadi adrenalinfröccs és a teniszpályán szerzett állóképesség együtt adja meg azt a kondíciót, amellyel végig tudja vinni az egész nyarat.
Bár a magyar válogatott közelmúltbeli sikertelenségei miatt a szurkolás terén némi keserűség is vegyül a játék élvezetébe, Robi nem adja fel. Az élet megy tovább, a koncertek teltházasak, és bár a színpadon már nem áll mellette a hűséges barát, az emléke minden akkordban ott él. Augusztus végén a közönség is tanúja lehet majd annak a különleges tisztelgésnek, amellyel egy több évtizedes, mély barátság előtt hajt főt az ország egyik legikonikusabb zenésze.
