A reflektorfény csillogása mögött, ahol a közönség csak a tökéletes mosolyt és a bársonyos hangot látja, valójában minden egyes alkalommal ott bujkál a rettegés. Egy olyan félelem, amely még a legrutinosabb, évtizedek óta pályán lévő művészeket is képes megfojtani egy pillanatra. Balázs Klári most végre megtörte a csendet, és őszintén beszélt arról a gyomorszorító érzésről, amikor a színpad közepén, több ezer ember szemének kereszttüzében egyszer csak minden elsötétül. Ez a bizonyos „filmszakadás” nem válogat: legyen szó kezdőről vagy legendáról, bárkit utolérhet az a jeges pillanat, amikor a következő sor egyszerűen kitörlődik az emlékezetből.
Az énekesnő elárulta, hogy bár a rajongók számára ők a megbonthatatlan egység szimbólumai, a színfalak között és a dalok közben nekik is megvannak a maguk küzdelmei. Klárika elmesélte, hogy náluk is előfordult már többször, hogy a hatalmas rutin ellenére beállt a teljes csend a fejekben. Ilyenkor a levegő is megfagy körülöttük, és csak egyetlen dolog mentheti meg az előadást: az a láthatatlan, misztikus kapocs, ami csakis két olyan ember között létezhet, akik egy életet éltek le egymás mellett.
Amikor jön a baj, és a szövegkönyv fehér lappá válik a gondolataikban, elindul egyfajta néma párbeszéd. Balázs Klári szerint ilyenkor egymásra néznek, és a tekintetükkel szinte beleégetik a másikba az elfelejtett szavakat. Szuggerálják egymást, várva a szikrát, ami továbblendíti a dalt. Ez a fajta kölcsönös segítség és mély bizalom az, ami átsegíti őket a legkellemetlenebb helyzeteken is. Szinte hihetetlen, de egyetlen pillantásukban benne van minden segítség, amire a másiknak szüksége lehet a túléléshez a színpadon.
Persze akadtak ennél emlékezetesebb és talán még kínosabb esetek is. Klárika felidézett egy történetet Korda György múltjából, ami ma már talán mosolyt csal az arcukra, de akkor, ott, a Zeneakadémia patinás falai között minden volt, csak nem vicces. Gyuri bácsi éppen egy olyan dalt énekelt, amelyet pályafutása alatt talán már nyolcezerszer is előadott. A sláger, ami a vérében van, aminek minden rezdülését ismeri a közönség – és ekkor történt meg a baj. A szöveg egyszerűen köddé vált. Az énekest végül nem egy kolléga, hanem egy első sorban ülő néző mentette ki a bajból, aki kívülről fújta a sorokat.
Klárika azonban büszkén jelentette ki, hogy ma már nincs szükségük külső segítségre. Ők ketten egy olyan gépezetet alkotnak, ahol ha az egyik fogaskerék megakad, a másik azonnal átveszi a terhet. Az énekesnő nem győzte hangsúlyozni, hogy számára még mindig Gyuri a világ legjobbja. Lenyűgözi az az alázat és profizmus, amivel a férje még ennyi év után is minden egyes fellépéshez áll. Jelenleg is gőzerővel járják az országot, minden erejükkel a közelgő, hatalmasnak ígérkező Aréna-koncertre koncentrálnak, ahol remélik, a „filmszakadások” elkerülik őket – de ha mégsem, ők ketten akkor is ott lesznek egymásnak, hogy egymás szemébe nézve folytassák a show-t.
