A televízió képernyőjén mindig decens, határozott és magabiztos dr. Katona Szandra, a Kincsvadászok közkedvelt műtárgykereskedője végre fellebbentette a fátylat arról a világról, amely a kamerák kereszttüzén kívül, a galéria falai mögött várja. A sikeres üzletasszony és férje, Tamás, egyáltalán nem hívei az elkényeztetésnek: náluk a családi fészekben, a festői Magyarpolányban is komoly rend és fegyelem uralkodik. Bár fiuk, Marci, látszólag irigylésre méltó helyzetbe született bele, a szülők elvei kőkemények: náluk nincs ingyen ebéd, és minden egyes forintért meg kell küzdeni.
Szandra őszintén vallott arról, hogy bár gyermekük anyagi szempontból és a megszerzett tudás tekintetében is jóval előnyösebb pozícióból indul, mint amilyenben ők voltak ennyi idős korukban, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ölébe hullik a jólét. A szakértő szerint Marci kiválóan teljesít az iskolában, különösen a matematika világában mozog otthonosan, és az édesapjától örökölt kézügyessége is figyelemre méltó. Ennek ellenére otthon nem csak a könyveket kell bújnia. A tizennégy éves fiú már most kiveszi a részét a házimunkából, és ha kell, szó nélkül tolja a fűnyírót a kertben. A szülők tudatosan nevelik arra, hogy az életben semmit nem szabad magától értetődőnek venni.
A kincsvadászat náluk nem csupán munka, hanem egyfajta örökség és szemléletmód, amit Marci szinte észrevétlenül szív magába. A fiú már most imádja a piacok nyüzsgését, otthonosan mozog a múzeumok csendes termeiben, és szivacsként issza magába a történelem és a művészetek titkait. Szandra elárulta, hogy bár soha nem kényszerítenék a pályájukra, fontosnak tartják, hogy fiuk tisztában legyen a restaurálás és az értékmentés alapjaival. A céljuk egyértelmű: egy olyan felelősségteljes felnőttet nevelni, aki értékeli a befektetett munkát és tiszteli az emberi értékeket, függetlenül attól, hogy végül a műkereskedelem rögös útját választja-e vagy teljesen más hivatás felé kacsintgat. Náluk a családi ezüst nem csak dísz, hanem a folytonosság és a kemény munka szimbóluma.
