Vannak pillanatok a történelemben, amelyekről akkor még senki sem sejti, hogy évtizedekkel később egy egész nemzet kulturális DNS-ét határozzák meg. Pontosan ilyen volt az a nap, amikor két fiatal, tele álmokkal és vibráló tehetséggel, először pillantotta meg egymást. Koncz Zsuzsa és Bródy János neve ma már elválaszthatatlan fogalom, a magyar könnyűzene állócsillagai, ám most visszatértek oda, ahol minden elkezdődött. A budapesti VI. kerületi polgármesteri hivatal épülete előtt gyűlt össze a tömeg, hogy tanúi legyenek egy különleges avatásnak: egy emléktáblának, amely mostantól hirdeti, hogy ez a ház nem csupán falakból és ablakokból áll, hanem a magyar rocktörténelem egyik legfontosabb találkozásának színhelye.
A hangulat egyszerre volt ünnepélyes és végtelenül megható. Ahogy a lepel lehullt, a jelenlévők szinte érezték a múlt szeleltét, azt a hatvanas évekbeli pezsgést, amikor az Illés-klub még itt, ezek között a falak között működött. Bródy János, a tőle megszokott eleganciával és mélyről jövő gondolatokkal idézte fel azt a korszakot, amikor még minden csak formálódott. Elmesélte, hogy 1964 februárjában ezen a helyszínen, az akkori Bajza utca 18. szám alatt látta meg először Koncz Zsuzsát. A művésznő akkoriban már országos ismeretségnek örvendett a Ki mit tud? sikere után, és éppen az Illés-együttessel próbált. Bródy, aki akkor még csak a szárnyait bontogatta, azonnal megérezte a varázst, ami az énekesnőből áradt.
Koncz Zsuzsa arcán látszott az elérzékenyülés, ahogy hallgatta barátja és alkotótársa szavait. Felidézték a kezdeti nehézségeket, a lázadó szövegeket, az éjszakába nyúló próbákat és azt a megbonthatatlan szövetséget, amely azóta is tart. Ez a találkozás nemcsak két ember barátságát hozta el, hanem egy olyan korszak kezdetét is, amely dalba öntötte a szabadságvágyat és a generációs életérzést. Az emléktábla avatása nem csupán a múltnak szóló tisztelgés, hanem egy ígéret is, hogy ezek a dalok és ez a szellemiség soha nem merül feledésbe. A Terézváros önkormányzata által állított emléktábla mostantól minden arra járót emlékeztet arra, hogy a legnagyobb legendák is egyszerű halandóként, egy szerencsés véletlen folytán találtak egymásra egy budapesti délutánon. Az ünnepség végén a két ikon egymás kezét fogva nézte az új emlékművet, tudván, hogy közös történetük immár kőbe vésve marad az utókornak.
