Bródy János, a magyar könnyűzene élő legendája és meghatározó alakja, végre tiszta vizet öntött a pohárba azzal a kérdéssel kapcsolatban, amely hónapok óta lázban tartja a rajongókat és a közvéleményt. Az utóbbi időben egyre többször röppentek fel olyan találgatások, miszerint a hetvenkilenc éves művész végleg leteszi a gitárt, és visszavonul a rivaldafényből. A koncertek ritkulása és a sejtelmes megnyilvánulások táptalajt adtak a búcsúról szóló teóriáknak, ám a zenész most őszintén vallott arról, hogyan látja saját jövőjét a színpadon.
A legendás dalszerző-énekes szavaiból sugárzik az az érett bölcsesség, amely egész pályafutását jellemezte. Bródy nem tagadja, hogy az idő múlása őt is elgondolkodtatja, de a visszavonulás szót korántsem úgy értelmezi, ahogy azt sokan gondolnák. Kijelentette, hogy számára a zene nem csupán munka, hanem léletelem, amit nem lehet egyik napról a másikra abbahagyni. A rajongók megkönnyebbülhetnek, ugyanis a művész egyértelművé tette: amíg a szellemi frissessége és a fizikai állapota engedi, nem szándékozik végleg hátat fordítani a közönségnek.
Ugyanakkor Bródy János nem rejtette véka alá azt sem, hogy a tempó már nem a régi. Tudatosan válogatja meg a fellépéseit, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a minőségre, mint a mennyiségre. Elmondása szerint eljött az a pont az életében, amikor már nem akar mindenáron mindenhol ott lenni. A színpadi jelenlét számára most már egyfajta ünnep, egy különleges kapcsolódás a közönséggel, amelyet nem akar rutinszerűvé tenni. Ez a fajta szelektálás talán adhatott okot a félreértésekre, de szó sincs arról, hogy végleg elköszönne.
A művész azt is elárulta, hogy az alkotói vágy továbbra is munkál benne. A háttérben folyamatosan dolgozik, jegyzetel, és bár a nagy koncertturnék korszaka talán már lezárult, az intim hangulatú estek és a stúdiómunka továbbra is az élete részét képezik. Bródy hangsúlyozta, hogy a visszavonulás gondolata helyett inkább a „méltóságteljes jelenlétre” összpontosít. Nem akarja megvárni azt a pillanatot, amikor már teher számára a fellépés, de jelenleg úgy érzi, bőven van még mondanivalója a világnak és a magyar hallgatóságnak.
Ez az őszinte vallomás egyszerre megnyugtató és tiszteletet parancsoló. Bródy János bebizonyította, hogy egy igazi ikon pontosan érzi, mikor kell lassítani, de a lángot nem hagyja kialudni. A magyar zenei élet meghatározó oszlopa marad, aki saját szabályai szerint, a közönség szeretetétől övezve folytatja útját, eloszlatva minden olyan pletykát, amely a kényszerű búcsúról szólt volna.
