Hét hosszú esztendő telt el azóta, hogy Lékai-Kiss Ramóna és férje, Lékai Máté élete egyetlen pillanat alatt, alapjaiban és visszavonhatatlanul megváltozott. Kisfiuk, Noé érkezése nemcsak egy új fejezetet nyitott a sztárpár mindennapjaiban, hanem egyenesen a univerzumuk középpontjává vált a gyermek. A televíziós műsorvezető, aki egyébként az ország egyik legfoglalkoztatottabb arca, híres arról, hogy oroszlánként védelmezi családja magánszféráját. Noét csak a legritkább esetben engedi a villanó vakuk elé, ám most eljött az a különleges pillanat, amikor kivételt tett a szigorú szabály alól.
A nagy találkozásra és a megható pillanatokra a Nagy Duett döntőjének feszült, mégis csillogó légkörében került sor. Rami ezúttal nem hagyta otthon szemefényét: Noé is ott izgult az édesanyja mellett a stúdió falai között. A kisfiút láthatóan teljesen lenyűgözte a televíziós produkciók varázslatos világa, a pörgés és a látványos elemek. Aki azonban rájuk nézett, annak azonnal szemet szúrt valami más is: a hétéves kisfiú döbbenetes módon, már-már megszólalásig hasonlít édesapjára, a klasszis kézilabdázó Lékai Mátéra. Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a kisugárzás köszönt vissza a stúdió félhomályában.
Ramóna őszintén vallott arról is, milyen belső utat járt be az anyaság rögös, de csodálatos ösvényén. Beismerte, hogy Noé születése után az elején talán túlságosan is óvatos volt. A féltés és az aggodalom minden percét átszőtte, minden apróságot hajlamos volt túlreagálni és túlgondolni. Mára azonban ez a görcsösség feloldódott benne. Ma már büszkén vallja magát laza anyukának, aki képes élvezni a pillanatot. Elmondása szerint az anyává válás egyfajta spirituális és érzelmi újjászületés volt számára, ami minden korábbi élményét felülmúlta.
A műsorvezető azt is elárulta, hogy ez a kapcsolat korántsem egyirányú: bár ő a szülő, ő az, aki nevel, valójában ő maga is rengeteget tanul a kisfiától. Noé a legnagyobb tanítómestere, különösen a türelem terén. Ramóna korábban híres volt arról, hogy mindent azonnal, pörgősen akart megoldani, de fia mellett megtanulta lelassítani az időt. Megértette, hogy a legfontosabb dolgokhoz nem sietség, hanem figyelem és jelenlét kell. Most, hogy a stúdió fényei mögött ismét egymáshoz bújtak, mindenki láthatta, hogy ez a kötelék szorosabb és mélyebb, mint valaha.
