Kulka János, a Nemzet Színésze címmel is büszkélkedő magyar színész újra megnyílt, és olyan őszinteséget engedett meg magának, amilyet ritkán hallani tőle az utóbbi években. A „Szomszédok” sorozatból ismert művész nem csupán a múlt fényűző időszakairól beszélt, hanem arról is, hogyan kezelte – vagy éppen nem kezelte – a pénzt, amikor az még bőségesen állt rendelkezésére.
A legendás sorozat idején Kulka János havonta jelentős összegeket vihetett haza: részről részre 200 000 forintot, összesen akár 400 000‑et is. „Fölvetett a pénz” ‒ mondta az interjúban, és nem rejtegette, hogy lakásokat, autókat vásárolt, utazott, és mindent szórt szét, amihez hozzájutott. „Elszórtam. Tényleg. Szörnyű vagyok” ‒ vallotta be nyíltan, miközben egykori döntéseihez ma már kritikusan viszonyul.
A színész elárulta: élete során legalább húsz autót vásárolt, azonban azokat nem tartotta meg magának, hanem mindet nővérének, Kulka Janinának ajándékozta, aki rákkutatóként dolgozik. Ez a gesztus ugyan egy szeretetteljes részletet mutat, de a pénzhez való viszonya mélyebb, sokkal ellentmondásosabb képet fest róla.
Kulka életét meghatározta egy komoly egészségügyi válság is: kilenc éve stroke‑ot kapott, ami alapjaiban változtatta meg mindennapjait és gondolkodását. A beszélgetésben elmondta, hogy a rokkantnyugdíjból önmagában nem tudna megélni, és bár a Nemzet Színésze címmel járó juttatás valamelyest segíti, mégis nehézségei vannak a mindennapi kiadásokkal.
Egy váratlan fordulat azonban belépett az életébe: a Párizsban élő keresztanyja, aki a Pasteur Intézet tudományos igazgatója volt, 91 éves korában elhunyt, és minden vagyonát ráhagyta. „Végzetszerű. Nem tudom, hogy mondjam” ‒ emlékezett vissza a színész erre a meghatározó pillanatra, amely szerinte váratlanul és teljesen véletlenül érkezett.
Mára Kulka János sokkal óvatosabban bánik a pénzzel, jobban figyel kiadásaira, és törekszik tudatosabb életmódra. A hosszú és nehéz útja során megtanulta értékelni azt, ami maradt, és reméli, hogy története másokat is elgondolkodtat arról, milyen keveset érhet a fényűzés, ha nincs mögötte valódi biztonság․
